Milyen alkalmazásra javasolt a patronos és milyenre a hárompofás tokmány? Mik az előnyei az egyiknek, illetve a másiknak? Részletek, tippek és trükkök a cikkben.
Alkatrész megfogás témakörében a patronos tokmányok létjogosultsága 1.5 és 65 mm között kerül elő. A hárompofás tokmányok puhapofával való alkalmazásához képest a patron ebben a mérettartományban lehet gazdaságosabb, és mindenképp pontosabb megfogást biztosít. Szemben a patronnal, a hárompofás hidraulikus tokmány kis átmérők megfogása esetén kevésb é pontos, a 20 mm alatti méretekben pedig kimondottan kényelmetlen megoldás.
Általános felhasználásra, vagy gyári tartozékkal vásárolt CNC esztergagépek esetén a hárompofás tokmány a jellemző, ék típusú pofarögzítéssel, kemény- és puhapofa készlettel.
A keménypofa jellemzően első operáció során történő, nyers felület megfogására alkalmazott megoldás. Nagy szorítóerő átadására képes, de nagy valószínűségel nyomot hagy a felületen. Keménysége meghaladhatja az 50 HRC-t, így további alakítása nem megszokott.
A puhapofa keménysége legfeljebb 25 HRC, ami kellően szívóssá, keménnyé teszi, ugyanakkor tetszés szerint alakítható arra az átmérőre, ahol a megfogást végzi.
A puhapofa esztergálásához beállító gyűrűre van szükség. A szerszám pedig jelentős ütőmunkát végez, így fokozottan terhelve van a pofa alakítása, szabályozása során.
A hárompofás tokmány egyik legnagyobb előnye a pofa kinyúlása, azaz a szorítás hossza, és a nagy szorítóerő, ami a szorítás irányának tengelyvonalra való merőlegességéből fakad. Fontos tudni, hogy a létrejött szorítóerő a hidraulika nyomás, a meghúzó rendszer típusa és a tokmány mechanikus állapotának függvénye. A nem rendszeresen karbantartott tokmány szorítóereje töredéke az előírtnak.
Lényeges az is, hogy a tokmány maximum sebessége a gyártó által limitált, illetve, hogy a szorító erő a forgási sebesség növekedésével csökken. Ez így van a centrifugális erő kompenzációs tokmányok esetén is, noha ez a szorítóerő csökkenés a kompenzált tokmányoknál kisebb.
Patronos megfogás esetén a megvalósult szorítóerő nagyban függ attól, hogy milyen méretű a tokmány és a patron. Ezesetben néhány tized milliméter is számít valamennyit. És természetesen a jelentős méretkülönbségeknél eltérő méretű patronokat kell alkalmazni.
A patronos tokmánnyal való munkadarab megfogás pontosságának a kulcsa egyrészt az, hogy az alkatrészt szinte teljesen körbefogja a patron. A másik, hogy jellemzően az ébredő erők a főorsó csapágyhoz jóval közelebb vannak, így a megmunkálás sokkal merevebb.
Patronos megfogás esetén a munkadarab átmérőjének változása a patron cseréjét vonja magával. Léteznek persze átalakítók, és adapterek, melyek a megfogás költségeinek csökkentését célozzák. Ezek alkalmazása azonban áldozatot kíván a pontosság és a merevség oltárán.
Hárompofás tokmányok esetén, legyen recézett vagy gyorscserélős megoldás, lehetőség van a pofa mozgatására. Így kevesebb megfogási készletet kell raktáron tartani. Itt viszont a pontosság kisebb. Puhapofa esetén a pofa pozíciójának mozgatása után a pontos megfogás érdekében fel kell szabályozni a pofákat. Kivétel ez alól pl. az SMW KNCS tokmánya.
A patronos tokmányok a második operációs megfogásoknál, azaz már esztergált felületek megfogása esetén is jobbak, mivel körbe fogva az alkatrészt, annak koncentrikussága sokkal jobb. Vagy ahogy a műhelyben mondjuk, “szépen szalad.”
Húzott anyagokon túl alakos, nem forgásszimmetrikus formák megfogására is alkalmazhatók. Léteznek előre gyártott, pl. hatszög patronok, de elérhető egyedi változat is. Ennek előnye, hogy sokkal pontosabb, mint egy megmunkált, megfúrt puhapofa. Hátránya, hogy költségesebb.
Minden megfogásnak megvan a létjogosultsága, és az is igaz, hogy nem létezik helytelen munkadarab befogás, legfeljebb nem a megfelelő alkalmazással történt a párosítás. A költség, a gyorsaság és a pontosság egymásnak olykor ellentmondó célok. A felhasználónak tudnia kell, miből enged, hogy a másik kettőt elérje.
Szerző: GépészPresszó
