Számoltál már valaha azzal, hogy mennyit vesztesz minden egyes órán, amikor a gép áll – csak mert „jó lesz az a hagyományos satus megfogás is”? Amikor a bérgyártás sikere már szinte teljesen a kihasználtságon múlik, vajon megengedheted magadnak, hogy a „magas bekerülési költségű” profi készülékezés helyett tovább toldozgasd a régit? Ez a cikk most nem a marketingesek csillámporos meséje lesz a nullpontrendszerekről, hanem kőkemény számok, amik mellbe rúgnak – még akkor is, ha sejtetted, miről van szó. Bújtatott költségeket teszek reflektor fénybe, hogy többé ne legyenek a profitod útjában. Mert itt most kiderül, mennyit ér valójában a pontosság, a gyorsaság és az, ha a gép nem pihen.
A hagyományos gépsatuk világában lassan, de biztosan megjelentek az erősítéssokszorozó megoldások, a precíz megfogások és itt-ott az alakos vagy szegmens-pofás szorítók is. Ezek a fejlesztések sok üzemnél hoztak kézzelfogható javulást a megmunkálás minőségében – ha ugyan tényleg javult –, és a stabilabb befogás miatt a gépi főidő is érezhetően csökkent. A modern szerszámok és gépek lehetőségei végre kihasználhatóvá váltak, ami évekkel ezelőtt valódi előrelépésnek számított a gyártásban.
A körmös pofákkal a nem tökéletesen párhuzamos felületek is megfoghatóvá váltak, így a nulladik lépés, a bázisolás, sok esetben elhagyható lett. Ráadásul hamar jött a felismerés: az alakzáró kötés kevesebb feszültséget visz az anyagba, mégis ugyanolyan biztos – sőt, sokszor biztosabb – tartást ad, mint az erőzáró megfogás. Ezzel pedig egy egész sor geometriai hiba egyszerűen kikerült a képletből.
A gyártás minőségének növekedésével és a technológiák kimaxolásával sok forgácsoló szakember számára valóra váltak a szakmai álmok: stabil megfogások, pontos szerszámpályák, hibátlan felületek. Minden a helyére került — kivéve a profitot. A kíméletlen gazdasági kalkulációk ugyanis évről évre kevesebb eredményt mutattak.
A Gépészpresszó korábbi cikkeiben már foglalkoztam a rezsióradíj és megtérülés kérdésével, és ott is kiderült: a legnagyobb költség a gép amortizációja, a nyereség kulcsa pedig a gépkihasználtság. Vagyis azoknak az óráknak a száma, amelyek ténylegesen piaci értéket termelnek. Ebből kell sok. A költségek mindenkit hasonlóan nyomnak, a piac pedig beárazza a munkát — így marad az egyetlen valódi lehetőség: a hatékonyság növelése, a mellékidők lefaragása, és az eladott órák számának növelése. Az a luxus, hogy a gép munkatere tátong az ürességtől, és egy szebb napokat látott gépsatu árválkodik az asztalon, amit pupitasz órával igyekszünk rávenni arra, hogy a lineáris tengelyekkel párhuzamban álljanak – egyszerűen nem elérhető többé.
A cikk azt az esetet vizsgálja, amikor a CNC gép – ez esetben megmunkáló központ – asztala nem tátong az ürességtől, és azon nem egy belépő kategóriás gépsatu van csak elhelyezve, hanem egyrészt több, előre nullpont rendszerre szerelt megoldás, ami a szorítás által nem visz indokolatlan feszültséget a darabba, kisebb előgyártmány is elegenő a használatával, és a munkadarabokra való átállások feltételezik az előszerelést. Mivel a nullpontrendszer pozíciója a munkatérben ismert variációkból áll össze, a megfogóeszköz méretei egzaktak, ahogy az előgyártmány is kalkulálható, a nullpontfelvétel előre programozott, nincs a gépen programírás, és az elkészült CAM programban szereplő technológiák közelítenek a jóhoz – azaz nem várt jelentős időigényű technológiai módosítás nem merül fel. – nem utópia, de csak megfelelő szakmai felkészültségű és főleg hozzáállású csapatban valósítható meg.
Az első kalkulációban egyszerűen akartam látni, mi történik, ha egyetlen gépen a hagyományos satut lecseréljük egy komplett LANG nullpont rendszerre. Nem volt külön előkészítő ember, nem volt jelentős elő szerelés, csak az a helyzet, amit mindenki ismer: a gép áll, amíg a kezelő kicseréli a darabot vagy átáll egy új szériára.
Beírtam a tapasztalati adatokat — gépóradíj, beállási idők, mellékidők, és a két megfogási mód költsége —, és hagytam, hogy a számok beszéljenek. Már itt is látszott, hogy a drágább rendszer a rövidebb beállási időkkel és stabilabb megfogással gyorsan visszahozza az árát, sőt, utána negyedévről negyedévre tiszta nyereséget termel. Ez volt az a pont, ahol a „drága készülék” már nem költségnek, hanem profitnövelő eszköznek tűnt.
A kalkulátor néhány nagyon egyszerű, de egymásra épülő adatot kér — pont úgy, ahogy egy valós gyártási döntésnél is gondolkodsz.
Bemeneti adatok
- Gép óradíja (€ / óra) – az az összeg, amennyiért a gépidőt el tudod adni vagy amennyibe kerül.
- Készülékköltségek – a hagyományos satu és a LANG rendszer ára (ebből számolja a többletberuházást).
- Beállítási idők (perc) – mennyi idő egy átállás hagyományos és LANG megfogással.
- Darabonkénti csereidők (perc) – mennyi idő egy darab le- és felrakása mindkét esetben.
- Sorozatméret és átállások száma negyedévente – ezekből derül ki, hány darabot gyártasz egy negyedévben, és hányszor van mellékidő.
- Alapanyag-megtakarítás – opcionális, mert a LANG rendszer kevesebb pluszanyagot igényel (akár csak 3 mm-en is megfogja az alkatrészt).
A selejt kezelése
A selejtet nem százalékosan adod meg, hanem a megtakarított anyagban és időben jelenik meg.
A kalkulátor feltételezi, hogy a LANG megfogás stabilabb, kevesebb deformációval és pontosabb pozicionálással dolgozik, így:
- kevesebb az újrakezdett darab (időmegtakarítás),
- nem kell túlméretes alapanyagot venni (anyagmegtakarítás).
Ez az anyagmegtakarítás egy előre beállítható érték (alapból 2 munkaóra költségével számol sorozatonként vagy átállásonként). Tehát a selejt és az anyagfelesleg hatását konzervatívan, de mérhetően beépíti a modellbe.
Összesen mit kapsz?
A kalkulátor végül mindent euróban és negyedéves bontásban mutat:
- mennyi időt spórolsz (óra),
- mennyi pénzt ér ez az idő (€),
- mikor térül meg a beruházás,
- és a megtérülés után negyedévente mennyi nettó pluszt termel a rendszer (már az előkészítő ember bérével csökkentve).
A fenti eredmény összesítőből kiderül, hogy egy nullpontrendszer, megfelelő számú satuval a vizsgált helyzetben 11 órás időmegtakarítást hoz a beállásokban, darabcserékkel együtt pedig 47 órát. Hogyan? Gépenként két satut használ, nem kell kalapálni a meghúzáskor, a rendszer precízen, elakadás mentesen működik. Éppen pontosság és a feltételezett hibák elkerüléséből a selejt költség 2000 euroval csökkenthető, így a negyedéves megtakarítás 4100 euro. A beruházás megtérülési ideje kevesebb, mint fél év.
A második kalkuláció már nem egy gépre készült, hanem a valós üzemek működését akarta leképezni. Olyan helyzetet, ahol több gép dolgozik párhuzamosan, és a cél már nem csak az, hogy egy gépen villámgyors legyen az átállás, hanem hogy egyetlen perc se menjen kárba az egész műhelyben.
Ezért került be a modellbe az öt gépes konfiguráció és egy dedikált előkészítő ember, aki előre elvégzi a készülékcseréket, nullpontozást, szerszámozást — mindent, amit csak lehet. A gépek így nem várnak, a kezelők nem szerelnek, és a mellékidők nagy része offline módon elpárolog.
Ez a verzió már azt mutatja meg, hol van az optimális egyensúly a technológiai befektetés (LANG rendszer) és az emberi erőforrás (előszere-lő operátor) között, amikor a cél a maximális gépkihasználtság – vagyis az, hogy a gép ténylegesen termeljen, ne álljon.
| Mutató | Érték | Értelmezés |
|---|---|---|
| Összes negyedéves megtakarítás (bruttó) | 257 458 € | Ennyi értéket termel a LANG rendszer a teljes üzem szintjén egy negyedév alatt. |
| Előkészítő ember negyedéves bére | 6 500 € | Ennyibe kerül a dedikált előkészítő munkája. |
| Összes negyedéves megtakarítás (nettó) | 250 958 € | A bérek levonása után fennmaradó, tényleges nyereség. |
| Összes klasszik készülék költsége | 10 000 € | A régi satuk és hagyományos megfogók értéke. |
| LANG Technik központi készlet ára | 35 000 € | A modern rendszer beruházási költsége. |
| Többlet beruházás | 25 000 € | A két megoldás közti különbség, amit meg kell téríteni. |
| Megtérülési idő (nettó) | ~0,10 negyedév, azaz kb. 9 nap | Ennyi idő alatt hozza vissza a rendszer a teljes beruházást. |
| Nettó negyedéves plusz | ~250 958 € | Ekkora szabadon felhasználható profit keletkezik negyedévente a beruházás után. |
| Gyors-e a megtérülés? | Igen | A rendszer gyakorlatilag azonnal termelni kezd. |
A kalkuláció drámaian rávilágít, hogy amikor a gépek nem várnak, a mellékidők eltűnnek, és az előkészítés párhuzamosan zajlik, a megtérülés szinte azonnali.
A LANG rendszer ára itt nem költség, hanem tőkeáttétel: a gépek ideje felszabadul, a gyártás folyamatos, a munkahelyi ritmus pedig gép helyett folyamatokban gondolkodik.
Kár ezt húzni. Azok számára, akiknek a nullpontrendszerek, moduláris megfogási megoldások, a munkák közti előszerelés a nyugati gyártáskultúra úri huncutsága, semelyik gépbeszerzése nem lesz megtérülő beruházás. A profit egyre távolabb kerül, és az élet egy kevésbé szórakoztató vidámparki orál-rolleren való furikázássá válik. Érdemes számolni, és érdemes figyelni arra, hogy a megvásárolt eszközök hatékonysága akkor a maximális, ha a használatuk beépül a vállalati kultúrába. Tervezés, CAM programozás és gyártás területeken is.
Sipos Ádám
