A forgácsolás világában általában a főidő kerül reflektorfénybe. Az előtolás, a vágósebesség, a ciklusidő, a szerszám éltartama. A legtöbb technológus és gépkezelő tudja, hogyan lehet ezeket optimalizálni, hogyan lehet „kicsavarni” még néhány másodpercet a darabidőből.
De ahogy egyre gyakoribbá válnak a kis szériák, az átállások, és ahogy a gépóradíjak közelítik az autóipari szinthez, egy másik tényező elkezd csendes és könyörtelen döntést hozni a hatékonyságról: a mellékidő.A szerszámcsere, a beállítás, a kiórázás, a csavarok meghúzása vagy épp az, hogy egy tartó néhány századdal félrecsúszik. Ezek mind olyan percek és tizedmilliméterek, amelyek nem tűnnek drámainak, de éves szinten akár több millió forintos veszteséget okozhatnak. És ami még fontosabb: megbontják a folyamatbiztonságot.
Ez a történet tehát nem arról szól, hogy VDI vagy BMT a jobb. Hanem arról, hol vállal kompromisszumot a felhasználó, és vajon tényleg szükség van-e bármilyen kompromisszumra.
VDI – a gyorsaság a legnagyobb erény
A VDI rendszer filozófiája tiszta és világos. A hengeres szár illeszkedjen egy pontos furatba, a rögzítés legyen egyetlen mozdulat, és a szerszám legyen percek alatt cserélhető. A rendszer önbeálló, így nem igényel kiórázást, és ha a szerszám előre be van mérve, a kezelő gyakorlatilag hibázni sem nagyon tud.
Ez a könnyedség hatalmas előny azoknál a gépeknél, ahol sok a kis széria, gyakori az átállás, és a műhely ritmusát az határozza meg, hogy a gép „áll vagy termel”. A VDI ilyen környezetben otthon van: gyors, kiszámítható, és nem támaszt extra követelményeket a kezelővel szemben.
Ugyanakkor minden gyorsaságnak ára van. A VDI merevsége elmarad a modern BMT rendszerektől. Egy könnyed vagy közepes esztergálást még elbír, de ha hosszú fúrás, marás vagy Y-irányú terhelés kerül terítékre, a rendszer hamar eléri a határát. A felület minősége romolhat, a szerszámélettartam csökken, amit a megmunkálás hangja is jól hallhatóan jelez.
A VDI tehát a gyorsaság bajnoka, de nem a nagy merevségé.Már ami a szerelési időket illeti. A kérdés csupán az: a te termelési környezetedben melyik az értékesebb?
A BMT – amikor elsődleges a stabilitás és a merevség
A BMT a modern esztergák válasza a nagy igénybevételre. A tartók teljes felülettel fekszenek fel a revfejre, négy csavar húzza őket a helyükre, és a felfekvés olyan stabilitást ad, amely hosszabb szerszámkinyúlásnál, erős oldalirányú terhelésnél vagy komoly marási műveleteknél megkerülhetetlen.
Ez a stabilitás nemcsak a főidőben jelent előnyt. Abban is, hogy a szerszámélek tovább bírják, a felület szebb lesz, a gép halkabb, nyugodtabb, kiszámíthatóbb. A BMT valójában egy minőségi szint, amelyről nehéz visszalépni, ha valaki egyszer megtapasztalta.
A gond az, hogy a BMT-t be kell állítani. A csap hiába ad tájolást, a blokkot órázni kell, különösen hajtott szerszámoknál és statikus fúróknál, ahol a Z-tengellyel való párhuzamosság kritikus. A 4 csavar meghúzása sem adja vissza mindig ugyanazt a pozíciót. Vannak műhelyek, ahol egy BMT blokk cseréje rutin, máshol küzdelem – és minden perc számít.
Itt jelenik meg a kompromisszum: a merevséget mellékidővel fizeted meg.
De az összehasonlítás nehéz, mert bár a szerelési idő a VDI javára húzza a mérleget, de a merevség, a szerszámélettartam, a jobb selejt arány a BMT felé húz. És amíg egyes elemek jól mérhetők, mások kevésbé.
A válasz: BMT + Capto
A szerszámrendszerek fejlődése egy irányba tart: a merevség maradjon, a mellékidő csökkenjen, és a folyamat váljon automatizálhatóvá.
A BMT-blokk + Capto gyorscserés rendszer ezt a három célt egyben szolgálja.
Ebben a kombinációban a BMT blokk egyszer kerül fel a revfejre. Beállítod, kiórázod, és onnantól nem nyúlsz hozzá. A stabilitás tehát ugyanaz, mint bármelyik BMT tartónál. A szerszámcsere viszont már nem a BMT oldalon történik, hanem a Capto csatlakozón keresztül: gyorsan, önbeállóan, emberi hiba nélkül.

A Capto belső kúpos–poligon geometriai kapcsolata gyakorlatilag automatikusan pozicionál, a modulok ismétlőpontossága mikronokban mérhető, és a beállított szerszámadatok gépen belül megmaradnak. A cserét húsz másodperc alatt el lehet végezni — vagy akár robotra is lehet bízni.
És ami igazán izgalmas: a rugalmasság nő.
Multi-tartók, duplatartók, előre összeállított modulok: mind olyan eszközök, amelyek nemcsak csökkentik a mellékidőt, hanem valóban növelik a gép kapacitását. A BMT+Capto már nem kompromisszum két világ között, hanem egy új szint.
Három rendszer, három gazdasági valóság – és az őszinte számok
Új számítási alapok
- Gépköltség: 45 €/óra
→ 0,75 €/perc - Műszakok száma: 2 műszak / nap
- Szerszámcserék száma: 6 csere / műszak
→ 12 csere / nap - Éves munkanapok száma: 220 nap
Átlagos csereidők továbbra is:
- VDI: 0,5–1 perc
- BMT: 2–5 perc
- BMT + Capto: 0,3–0,7 perc
| Rendszer | Átlagos csereidő | Napi mellékidő | Éves mellékidő | Éves költség (45 €/óra) |
| VDI | 0,5–1 perc | 6–12 perc | 22–44 óra | 990 – 1 980 € |
| BMT (klasszikus) | 2–5 perc | 24–60 perc | 88–220 óra | 3 960 – 9 900 € |
| BMT + Capto | 0,3–0,7 perc | 3,6–8,4 perc | 13–31 óra | 590 – 1 395 € |
A számok magukért beszélnek.
A BMT merevsége vitathatatlan előny, de mellékidőben súlyos ára van.
A BMT+Capto ezt a hátrányt gyakorlatilag lenullázza.

Automatizálás: amikor a gép már nem csak dolgozik – gondolkodik is
A következő nagy ugrás az, amikor a szerszámcsere már nem a kezelő feladata. A Capto modulokat a robot kiválóan tudja kezelni: a geometria önbeálló, a rendszer egyszerű, a modulok pedig kellő pontossággal variálhatók. A robotcellák lényege ugyanis nem a sebesség, hanem az, hogy a folyamat hibamentes legyen.
Egy robottal támogatott BMT+Capto rendszer már nem csak a mellékidőt csökkenti, hanem lehetővé teszi:
- az ember nélküli éjszakai termelést,
- a kiszámítható éltartamot,
- a megbízható sorozatgyártást,
- az állásidő teljes eliminálását.
A modern CNC-üzemekben lejátszódó valódi hatékonysági forradalom itt zajlik: a főidő és mellékidő egymást erősíti, nem gyengíti. A merev BMT adja az alapot, a Capto a rugalmasságot, a robot pedig a folyamatbiztonságot.
A konklúzió: a mellékidő ma már nem „járulékos költség”, hanem stratégiai tényező
A kérdés ma már nem az, hogy VDI vagy BMT a jobb választás.
A kérdés az, hogy hol veszíti el a műhely a legtöbb időt és pénzt, és hogyan lehet ezt rendszerszinten minimalizálni.
A BMT+Capto rendszer nem kompromisszum két világ között, hanem egy olyan modern megoldás, amely:
- megőrzi a BMT merevségét,
- visszahozza a VDI gyorsaságát,
- biztosítja a folyamatismételhetőséget,
- és utat nyit a robotizáció felé.
Ebben a kombinációban összefonódik a minőség, a sebesség és a gazdaságosság.
A mellékidő pedig többé nem veszteség, hanem optimalizálható, átlátható és kontrollálható tényező.
Ez az a pont, ahol a technológia nem csak kiszolgálja a termelést — hanem előre is viszi.
A Capto felár valódi értelme – költség vagy befektetés
A szerszámtartó-rendszerek világában első pillantásra könnyű azt gondolni, hogy a Capto „drága”. Ha valaki ránéz egy BMT–Capto blokk árára vagy egy modul költségére, valóban az tűnik fel: ennek bizony felára van a hagyományos BMT-hez képest.
De a valódi kérdés nem az, hogy mennyibe kerül, hanem az, hogy mennyi pénzt hoz vissza.
A Capto ott válik igazán érdekes technológiává, amikor a teljes képet nézzük: nemcsak a csereidőt, nemcsak a merevséget, hanem azt a három nagy költségfaktorát a forgácsolásnak, amely a legtöbb műhelyben rejtve marad. A mellékidő, a szerszámélettartam, és az újramegmunkálás vagy selejt költsége. És végül – bár ez a legkevesebbet említett tényező – az automatizálhatóság.
Ha BMT-ről beszélünk, azt mondjuk: merevség.
Ha VDI-ről, akkor: gyorsaság.
Ha Capto-ról, akkor: mindkettő, kompromisszum nélkül.
A BMT önmagában még mindig a legmerevebb klasszikus befogási rendszer. De minden előnyét „megfizettetjük” a mellékidőben: a blokkot órázni kell, a csavarokat több lépcsőben húzni, és minden csere potenciális hibaforrás. A VDI ezt megoldja – de éppen a merevséget adja fel.
A Capto azt a kört zárja be, amelyet a VDI és a BMT külön-külön sosem tudott teljesen. A BMT blokkal megmarad a gép teljes merevsége. A Capto modul pedig másodpercek alatt, önbeálló mozdulattal cserélhető – és pontosan ugyanoda tér vissza. Nincs órázás, nincs csavarozás, nincs kezelőfüggőség.
A szerelési idő visszaesik BMT szintről VDI szintre, a merevség pedig nem csökken.
És mindehhez jön az, amit a hagyományos rendszerek nem tudnak:
a Capto teljesen robotizálható. Ez már nem egyszerű költségcsökkentés, hanem technológiai ugrás: éjszakai műszak ember nélkül, kiszámítható, hibamentes cserékkel, és a gép folyamatos termelékenységével.
A kérdés tehát nem az, hogy „drágább-e a Capto”, hanem az, hogy mennyi idő alatt hozza vissza az árát.
És amikor a számokat mellé tesszük – mellékidő, éltartam, felületminőség, automatizáció – akkor a tanulság egyértelmű:
a Capto nem költség, hanem megtérülő beruházás, amely akár egyetlen év alatt visszahozza a felárát.
Összefoglaló táblázat – a megtérülés valósága
Számítási alapok:
- Gépköltség: 45 €/óra
- 2 műszak / nap
- Műszakonként 6 szerszámcsere
- Évi 220 munkanap
TECHNOLÓGIAI ÉS GAZDASÁGI ÖSSZEHASONLÍTÁS
| Szempont | VDI | BMT klasszikus | BMT + Capto |
| Merevség | közepes | nagyon magas | nagyon magas |
| Csereidő | 0,5–1 perc | 2–5 perc | 0,3–0,7 perc |
| Éves mellékidő-költség | 990–1 980 € | 3 960–9 900 € | 590–1 395 € |
| Éltartam-hatás | normál | nagyon jó | nagyon jó + stabil |
| Selejt/utómunka | közepes | alacsony | nagyon alacsony |
| Robotizálhatóság | nem ideális | nem alkalmas | igen, teljesen alkalmas |
| Beruházási költség | alacsony | közepes | +6 000–10 000 € felár |
| Éves összes megtakarítás BMT-hez képest | – | – | 9 400 – 24 500 € |
| Megtérülés | – | – | 0,5 – 1,5 év |
Konklúzió egy mondatban
A Capto felára első ránézésre költségnek tűnik, de amikor mellé tesszük a mellékidő-megtakarítást, a stabilabb szerszámélettartamot, a hibamentes folyamatokat és az automatizáció lehetőségét, akkor gyorsan kiderül: a BMT + Capto rendszer nem hogy nem drága – hanem az egyik leggyorsabban megtérülő beruházás egy esztergagépen.
A Gépészpresszó kalkulációk nem azért születnek, mert minden részletet és körülményt ismerünk, és örök érvényű szabályokat akarok írni. Hanem azért, hogy gondolkodást vagy beszélgetést indítson olyan témában, amiről sokan tudnak sokfélét, de nem biztos, hogy teljes perspektívájában megvilágításra került. Vagy nem mindenkinél.
Sipos Ádám






