Te ismersz olyan forgácsoló üzemet, amelyik nemet mondana a gyorsabb ráállásokra, a kevesebb selejtre, a kevésbé képzett munkaerő által is jól elvégzett munkára és a magasabb profit rátára? Én sem, és ami a furcsa, hogy a fent sorolt előnyökhöz vezető út már ki van taposva. Pontosan milyen előnyei vannak a sémákon alapuló készülékezésnek, léteznek-e hátrányai, és miért nem épül be a hazai üzemekbe ez a kiforrott és elérhető megoldás?
Válaszok a cikkben.
A forgácsoló cég legnagyobb fájdalma
Lehetne ez a bekezdés igen rövid is, és így mutatna: A költség
És költség lehet minden, ami közvetlen vagy közvetett módon csökkenti a profitot. Felsorolásszerűen említhető a szereléssel töltött idő, mert a gépkihasználtságot csökkenti, és az esetek jelentős részében nem tovább számlázható. De a szereléshez szükséges szerszámok keresése is ilyen, vagy a selejt alkatrész is. A selejt és költség kapcsolatát mélyebben vizsgálva vannak további kategóriák, például a javítható, a nem javítható, vagy az észre nem vett selejt. Költség tekintetében ez a sorrend meg is állja a helyét. Nincs drágább, mint a vevőhöz került, gyártási és logisztikai költségeket felemésztő alkatrész, ami ráadásul a gyártó cég imázsát is lefelé építi.
De költség az összetört gép vagy szerszám is. És nem épp annyi, amennyi a javítási vagy újrarendelési számlán szerepel. Miért? Mert a javítás vagy csere idején elmaradt haszon – azaz költség – generálódik. A gép ugyanis nem termel.
És bizonyos értelemben költség az is, ha a CAM program elkészítéséhez – csak, hogy biztonságos is legyen – a CAM programozónak kisebb vagy nagyobb modellezési feladatokat kell elvégezni. És ebben a munkában is benne van a hibázás lehetősége.
A cél tehát, hogy ezekből, – azaz költségekből – a legkevesebb legyen. És hol kapcsolódik a költségekhez a készülék? Számos ponton!
Gyorsabb, biztonságosabb, szakértelmet nem igénylő szerelés, mindig azonos megfogás, sztenderdek, sablonok, bevált módszerek, gyorsan pótolható vagy kiegészíthető megoldások, biztonságos munkadarab rögzítés.
Mégis mire gondolok?
Nem “spanejzlire”, nem is szétfúrt lakatos satukra, vagy a magunknak S235-ből köszörült párhuzam alátétekre, amik épp tegnap estek az üzempadlóra, nagyot veszítve amúgy is kifogásolható minőségükéből.
Ezt jelenti a jó készülék a gyakorlatban
Most nem a bonyolult, egyedi rendszerekre gondolok, amikkel millió darabokat gyártotok. Mert azokban az esetekben kevés az átállás, kevés a változás, így nem is kell kompromisszumot kötni. A mellékidő, amit a készülék szerelése jelent minimális, vagy elenyésző.
De olvassátok a presszót páran (sokan), akik kis szériákban vagy egyediben gyártotok. Akik satut tokmányra, tokmányt mágnesre stb- cseréltek. De az sem ritka, hogy ezek kombinációjából összeraktok valamit, ami amúgy viccesen kinézve az aznapi szakmai fb csoport sztárja lesz. Ha működik, akkor nem hülyeség, de ennél nyugodtan támaszthatunk magasabb elvárást a forgácsoló készülékekkel szemben. Már csak azért is, mert ennél tőletek is többet várnak.
A készülék elsődleges feladata, hogy a megmunkálás során stabilan tartsa a munkadarabot. Elég stabilan ahhoz, hogy nem mozduljon el, és váljon selejtté a munkadarab. De ahhoz is elég merevnek kell lennie, hogy az indokolatlan remegések ne csökkentsék a szerszám éltartamát, vagy rontsák a felület minőségét.
Sok esetben fontos, hogy a munkadarab élei párhuzamosan fussanak a szerszámgép tengelyével, kellően kiemeljék a munkadarabot, biztosítva a hozzáférhetőséget.
Ezt azért sok megoldás hozza, de vannak olyan elvárások és műszaki specifikumok is, amik sokat hozzátehetnek ahhoz a bizonyos, unalomig emlegetett hatékonysághoz.
Jó, ha a készülék gyorsan cserélhető. Ha a csere nem igényel egyrészt speciális szerszámot, méteres vascsövet, szétnyílt és rommá kopott villáskulcsot, nem szükséges továbbá húsz éves szakmai tapasztalat a használatához. Mert ebből mára kevés van.
Előny az is, ha az óhatatlanul elkopó vagy bővítésre szoruló elemek gyorsan, kereskedelmi forgalomból beszerezhetők, és nem cégenként eltérő elképzelés alapján gyártottak.
És persze fontos szem előtt tartani, hogy a mindenképp moduláris, standardizált rendszer az automatizálás lehetősége felé mutasson, azaz legyen belőle pneumatikus vagy hidraulikus megoldás akkor is, ha idén még ez nincs tervben, mert jövőre szóba kerül, utána pedig az üzembe. És ez már egyre kevesebb embert lep meg közülünk.
Nehéz bizonyítani, lehetetlen meggyőzni
Abban az esetben, ha az üzem teljesítménye sosem volt mérve, nincs adat a gépek kihasználtságára, várakozási időkre stb. vonatkozóan, nehéz valakit meggyőzni, hogy az egyébként bőséggel és biztonsággal megtérülő nullpont rendszer jó befektetés.
Egy eszköz bekerülési költsége sok helyen tévesen az árral azonos jelentéssel bír.
Miért nincs így?
Azért, mert a bekerülési költség az, amit az eszközért fizetni kell.
Az ár pedig az okozott veszteséggel jelentősen, akár többszörösére növelt költség. Ami csak addig nem fáj, amíg nincs mérve, de kárt – veszteséget – akkor is okoz.
Az ipar 4.0 szoftverek, a digitális gyár megoldások jól rámutathatnak arra, hogy mik azok a területek, amikkel érdemes foglalkozni, fejleszteni.
A legtöbb helyen a:
- készülék és a használatához szükséges eszközök keresgélése
- a kompatibilitás hiánya
- az amortizáció miatti pótlás nehézsége
- a használathoz nem meglévő tudás
- a hektikus gyártási minőség és stabilitás
okozzák a legtöbb veszteséget.
Nullpont rendszerek
A nullpont rendszerek előnye, hogy a rögzítés pillanatok alatt megtörténik. Nincsenek berágott, tönkrement menetes szárak, elkeveredett T-horony anyák, megkopott villáskulcsok, melyek a csavarról lefordulva szétütik a kezed.
Ha az alaptestet egyszer felraktad, megkíméled magad sok-sok órázástól, kiállítástól. Ha két vagy három satut kell felraknod, 10 perc alatt végzel, és ebben benne van a kávéd is, amit megérdemelsz, mert az összes lehozott darab jó lesz. Ehhez pedig nagyban hozzájárul majd a stabil megfogás is.
Léteznek manuális megoldások, amik egyedi gyártásban teljesen jók, egy akkus csavarhúzóval, egyetlen nyomaték kulccsal kezelhetők. Összeépíthetők, variálhatók.
De van automatizált megoldás is, amikor is a rögzítést tányérrugó végzi, az oldás azonban pneumatika segítségével történik.
A nullpont “gombája” lehet a munkadarabban is. Ami egy süllyesztett menetes furatot jelent. Így a készülék valójában csak maga a rendszer, ennél fogva pedig a legmerevebb megfogást eredményezheti.
De a nullpontra kerülhet tokmány, vákum- vagy mágnesasztal is.
Megoldott problémák listája
- a vevők számára értéket teremtő idők nőnek – azaz a gépkihasználtság emelkedik, így a kiadott számlák száma is.
- a komoly tapasztalatot és szaktudást igénylő feladatok száma csökken, azaz a munkaerő hiányából adódó napi kellemetlenség csökken.
- a teljesen egyedi és ad hoc jellegű megoldások kikopnak az üzemből, a végeredmény mindig kiszámítható lesz.
- az elkopó készülék alkatrészek könnyen pótolhatók – kereskedelmi tétel – így a pótlás gyors, és nem okoz semmilyen termelési bizonytalanságot.
- a standardizált megoldások elérhetővé teszik az ipari automatizálás vagy robotizálás megvalósítását – ezzel pedig teret nyitnak az üzem ajtaján dörömbölő jövőnek.
Ezért nincs az üzemben
A körülmények és a feladatok az egyedi vagy kissorozat gyártást sokszor egy elszabadult, fék és kormány nélküli szerelvényen való elkeseredett iszapbirkózássá teszik. Az nem kérdés, hogy a világot meg kell váltani, de az is bizonyított, hogy a munkadarab gyártás közbeni megfogására léteznek bevált módszerek.
Hogy ezek miért kerülnek be nehezen az egyébként kreativitással és szaktudással teli kisüzemekbe? Mert ragaszkodunk a megszokásainkhoz. Nem hisszük, hogy az évek fejlődéssel teltek. Félünk az újtól, vagy épp kényelmesek vagyunk. És ha mindez nem így van, akkor nem számoljuk az elfuserált megoldások okozta anyagi fájdalmat, amit az elmaradt haszon, vagy egyéb veszteség okoz.
Szerző: Sipos Ádám
