A jó kávé és a jó hangulatú kávézás iránti igény az elmúlt években jelentősen növekedett. Ezt az igényt szolgálják ki az egyre jobb kávézók és az otthonra is elérhető árú remek kávégépek és kávék.
A szokás természetesen a munkahelyekre is beférkőzik, és jellemzően jó irányba befolyásolják a munkahelyi kultúrát. De jut-e az egekbe szökött kávé kultúrából a magyar ipar műhelyeibe, ahol termelés, érték teremtés zajlik? Vagy tartják magukat a múlt század szokásai és szabályai, miszerint dolgozónak gép mellett a helye, így a fekete ital elfogyasztása „munkahelyi illegalitásba” kényszerített?
Számos, főleg Nagy Britanniában készített kutatások igazolják a kávé fogyasztás, ezen belül is a jó kávé fogyasztása iránti igény növekedését. Arra vonatkozóan is számos kutatás készült, hogy a munkahelyi kávékultúra fejlődése számos pozitív változást hoz. A jó minőségű kávé, igényesen kialakított helyen való elfogyasztása sok érdekes beszélgetés indukálója lehet. A vállalat számára természetesen az a legelőnyösebb, ha a forró ital elfogyasztását kísérő csevej a napi problémák megoldását segítik, esetleg a hosszútávú célok eléréséhez vezető út következő lépéseit tárgyalják.
De van mérhető haszna annak is, ha a beszélgetések nem csak a munkáról folynak.
„akadozó kommunikáció számára értékes „gépolaj” lehet”
A közös kávézás bizalmas kapcsolatok épülését is szolgálják. A vállalati hierarchia különböző szintjei közt egyébként akadozó kommunikáció számára értékes „gépolaj” lehet, ami segíti a tárgyaló falai közt kialakult hangulatban megoldhatatlan problémák megoldását is, sőt, olyan témák előkerülésére is fórumot biztosíthat a munkahelyi kávézó, amire máshol egyáltalán nincs lehetőség.
Ezáltal egymásra és a közös munkára is nyitott dolgozói kapcsolatokat épít, amire a rugalmasság és a hatékony probléma megoldó képesség fokozottan jellemző lesz.
Megértve egymás motivációit még az sem ritka, hogy korábbi konfliktusok simulnak ki. Ahogy korábban a dohányzókra volt jellemző, hogy az azt rendszeresen látogatók voltak a legjobban informált tagjai egy szervezetnek, ezt a szerepet most átveszik a kávézók.
A kávé jótékony hatása
- Boldogság, de legalábbis elégedettség löket, ami megtöri a monoton munkát, és a kellemes illatú forró ital elfogyasztása közben felszedett információk növelhetik a hatékonyságot.
- A kulturált helyen való jó kávéelfogyasztása érezteti a dolgozóval a megbecsültségét.
- Az élénkítő ital közvetlenül növeli a produktivitást, főleg a kreatív munkát végzők és a csapatban dolgozók esetében.
A „vasgyár” valósága
A tökéletes kávékultúra megvalósítása egy üzemben számos akadályba ütközhet. Egyrészt a szokások és a tiltások okán, másrészt a higiéniás feltételeke nem teljesülése miatt.
Kávé illatú műhely mese
Főleg jók és alig rosszak együtt, egy kívülálló számára érthetetlen összhangban, vasszagú harmóniában opálos üvegpohárból isszák azt a szakértő számára kávénak talán nem is nevezhető keserű italt, ami az összetartozásukat is szimbolizálja.
Alig pirkadat után az üzembe érkezők szinte néma csendben lépkednek az üzem padlóján. A csendet csak a levegőrendszerből megszökő oxigén sziszegése, lemezszekrények ajtóinak csapódása és egy-egy szerszám csörrenése töri meg. A plafonra szerelt ipari lámpák fényében kavargó por látszik, de a később megjelenő, gépek munkaterében születő, de az egész csarnokot szennyező pára még sehol nincs. A gépek trafói is némák, és a máskor hangosan dudáló darunak sincs egy hangja se.
Hajnal van, hat előtt jár az idő.
A délelőttös műszak álmos szemekkel nesztelen tevékenykedik. Minden mozdulatok betanult, begyakorolt. Nyoma sincs tétovázásnak vagy gondolkodásnak.
A társaság legélénkebb tagja, aki önként választotta „nehéz” sorsát, az egyik múltból ide szakadt zöld vasszekrény tetején épp a kávét készíti elő. A víz a kiöntőbél a gépbe kerül, a szerkezet egyetlen lámpája már világít. Hamarosan megjelenik az első csepp fekete arany, majd pár pillanat múlva hangos szuszogással omlik a kávéfőzőből a termelést és minden mást is elindító fekete ital.
A műhelybe lépve alapvetően égett fém, köszörű és emulzió szag van, amit gyakran színesít gépolaj illat is. De a hajnal más. Ilyenkor emulzió helyett kávé illat gomolyog a levegőben, eljut mindenkihez, és mint egy meghívó, csalja őket a kávépontra.
Igényes helyett a praktikus, kényelmes helyett az élhető szavak jellemzik leginkább ezt az álmos reggeleket élettel megtöltő ipari szentélyt.
Mindenkinek saját pohara, saját ülőhelye van, és ha egy újonnan érkező a szokásokkal szemben cselekszik, jobbára modortalanság nélkül helyére teszik a dolgot.
A lefőtt kávé koromfekete színe a gépeknek kellő gépolajra hasonlít. Nem csak megjelenésében, hanem funkciójában is. Az első korty tűzforró epe keserű ital a szem lehúnyására készteti a fogyasztót, és mikor a nedvesedett szempárt takaró szemhéjak újra kinyílnak, már egy másik, gyári dimenzióban létezik a munkás. Itt kezdődik a napja, itt indul az értékteremtés ideje.
A reggeli műhelykávézás a barátkozás, a bemelegítés és hangolódás alibije. Szakmai egyeztetések, tanulságos sztorik, kiszínezett történetek, probléma felvetések és lehetséges megoldások színtere a gépek mögé dugott kis ipari ücsörgő.
A résztvevők:
- Felbecsülhetetlen értékű, halkszavú öreg mesterek, akik elsőként érkeznek, elsőként kapják a kávéjukat, és akik, ha valami, a megszokásoktól való jelentős eltérést érzékelnek, hangosan avatkoznak közbe. Segítőkészek, és tapasztaltak, de fontos számukra, hogy érezzék a fiatalok tiszteletét.
- Jelen van a karbantartó, aki komoly tapasztalattal, végtelen megoldott problémával a háta mögött mindenről tudja, hogy nem fog működni, és aki végül mégis működésre bírja. A titkait megtartja magának, de jól is teszi, teher lenne az másnak.
- Egy-egy MEO-s is iszik itt egy kortyot. Inkább az öregebb, régóta a gyárban dolgozó, mert a fiatalok külön kortyolják, ha ugyan kortyolják. De az öreg mérős, aki húsz éve még ezen gépek között dolgozott, titokban vissza vágyik. Hiányozna neki a reggeli fekete arany, ha nem ihatná.
- Itt vannak a CNC-sek, akiket sért talán egy kicsit, hogy nem elsők közt kapják a kávét, de szeretnek itt lenni. Hangosan mesélik sikereiket, büszkék a modern technikára, amivel dolgoznak. Ha pedig elakadnak, halkan kérnek segítséget az „öregektől”. Erre csak annyi utal, hogy a kávé kitöltse közben megjegyzik: -„Öreg, majd kávé után beszéljünk.”
Az öreg mosolyog és bólint. Neki ez az elismerés. - Itt vannak azok a fiatalok is, akik alig találnak be a gyárkapun, akiket vezetni kell még a gépek között, és akik kiló cukorral is alig tudják lenyelni az erős fekete „mérget”, de kell nekik a valahová tartozás érzése. Hangjuk nincs, ha volt is, csendre lettek intve. Zavart mosolyuk biztos jele annak, hogy aznap is számos dologban segítségre lesz szükségük. És valahogy lesz, mert valahogy mindig van.
- És természetesen azok is itt vannak, akiket senki nem szeret. Akiket az élet egy olyan tévútra lökte, ahol a valóságtól elrugaszkodva, valamilyen mámorban élnek. Akiknek terhes minden és mindenki, akiknek a kávé helyett a tömeg a fontos, mert így egyszerre több emberrel konfrontálódhatnak. Tőlük egy kicsit még keserűbb, talán savanyúbb is a kávé.
A témák:
- Tippmix – a sporthoz mindenki ért, de a legkomolyabb szakértők sosem űztek egyet sem. A szerencse fiai néha szárnyalnak, máskor hatalmasokat esnek. A valóban sikeresek pedig csendesen büszkék és szerények.
- Politika – kényes téma, komoly viták alapjául is szolgálhat, de a műhelyporos kávéillat legtöbbször elvasalja az ellentét ráncait.
- Horgászat – bármekkorát fogott az első, a másodiké mindig kicsit nagyobb. A harmadik pedig kevés híján világbajnok méretűt akasztott, de sajnos elment. Más hibájából, természetesen.
- Géptörések – legendás és tanulságos szakmai hibák, amik indirekt módon mindenki fejlődését szolgálják. Okos ember más kárán tanul, és ez remek alkalom erre.
- Hibás vezetői döntések – valljuk be, legtöbben láttunk már ilyet is, de az is biztos, hogy a vezető pontos kritérium rendszerét, érveit, lehetőségeit senki nem ismerte, ahogy legtöbbször a célokat sem. Így a kritika kicsit sántít, de a keserű kávéhoz jól meghozza az alap hangulatot.
- Szerény anyagi juttatás – a jelenlévők közt mindig van egy, akinek a haverja vagy ismerőse épp előző nap váltotta meg a világot egy soha jobbat fizetéssel. És bár a történet naponta ismétli önmagát, a jelenlévők emberemlékezet óta hallgatják, és maradnak itt. Jó csapat, jó helyen, keserű kávéval a kezében.
az „ipari illegalitás” határait közelítő üzemi kávézók kikopnak a nagyvállalatokból
Bár a kávé ivás kultúrája fejlődik, a legtöbb műhely vagy üzem zárt világában ez még csak alig érezhető. És nem azért, mert nem lenne rá igény vagy lehetőség, hanem mert a megszokott rituálé a szeretett munka és munkahely része, egy olyan soha meg nem fogalmazott előny, ami bármelyik résztvevőnek hiányozna.
Természetesen az idősebb generációk nyugdíjba vonulásával, vagy a vezetői tiltó döntések nyomán ezek az „ipari illegalitás” határait közelítő üzemi kávézók kikopnak a nagyvállalatokból, és helyüket kávéautomaták foglalják el. A kávé az kávé, és ilyenformán nem nélkülözhető, de más az illata, más az íze és más a hangulata is a legjobb automatás kávénak is, mint egy rezsón fűtött kotyogós adta fekete italnak, vagy a szarvasi műhely keserűnek.
Szerző: Sipos Ádám
