Sokan irigylik, néhányan épp ezért hangosan bírálják. „Sosem csinálnám”, mondják. És van az utazós munkát választók közül, aki épp ezért és nekik henceg az élményeivel. De mi az igazság? Hogy néz ki egy munkával töltött nap vége, és az éjszaka távol a családtól? Szervizesek, alkalmazástechnológusok, üzletkötők, akik egyedül vagy párban, ritkán kisebb társaságban töltik az estét a három csillagos hotel éttermében. Róluk, az ő életük mások által alig ismert részleteiről szól ez az írás.
Sokfélék vagyunk és én ezt imádom. Szeretem, hogy vannak köztetek, akik a megszokott helyen és eszközökkel végeznek megszokott munkákat profin. Vagy épp nem megszokott munkákat félprofin. Ez a terület és tevékenység a komfort zóna is, ami mindannyiunknál más, és amit senki nem hagy el szívesen.
De vagytok, vagyunk néhányan, akik sosem ugyanazt az utat járjátok be. Nincsenek egyforma napok, ahogy rutinfeladatok sem. Egy biztos! Ahhoz, hogy a megszokott helyen megszokott, vagy ahhoz közeli feladatokat végezzétek, kellenek, akik napi rutin nélkül járják az országot és végzik a dolgukat.
Ha a csillagok együttállása megfelelő, azzal a céllal érkeznek, hogy nektek segítsenek. Ha nem, akkor kisebb konfliktusok tarkítják a napot. Láttunk már ilyet. Az utazással pedig olykor együtt jár, hogy hotelben kell aludni. Ilyen sokaknak csak akkor jut, ha épp nyaralnak, vagy tán akkor sem. Másoknak meg ha nem akarják, akkor sincs más.
A hotelek között hatalmas különbségek vannak. És a maga nemében mind fantasztikus. De vannak érdekességek. Mielőtt azonban megosztom néhány személyes élményemet, nézzük meg, kik ülnek kora este a belföldi hotel éttermének asztalánál.
Szervizesek
Ha a munka megcsúszott, asztalhoz is kantárosban ülnek. Sajnos a konyha nyitvatartása limitált, mert a szakácsnak is kijár a pihenés. Ahogy a szervizesnek is a sör. Ha rövid nap volt, akkor zuhanyzás után melegítő nadrág, papucs, póló és hideg sör. Ha hosszú, akkor a megszokott kantáros. Jellemző, hogy nem egyedül dolgoznak, mert akár gépeket, vagy mezőgazdasági berendezéseket javítanak, a szerkezetek mérete miatt indokolt legalább két ember közös munkája. Néha több.
Az sem ritka, hogy nem magyarok. Ilyenkor valamilyen hazai support-tal nem rendelkező berendezést támogatnak, telepítenek. A cseh srácok például sok időt töltenek nálunk, ahogy német és osztrák kollégák is.
Ritkán esznek salátát. Ennél gyakoribb, hogy valami kiadós, tápláló ételt fogyasztanak.
Alkalmazástechnológusok
Ha valami összetettebb dolog, például CNC gép került telepítésre, azt mérnökök indítják el. A telepítés utolsó részét a szervízzel végzik. Aztán marad az oktatás, próba gyártás. Ez sok esetben egyedül végzett feladat, aminek az abszolválása közben nem ritka a hotelban töltött éjszaka. Ilyenkor a vacsoránál egy galléros pólóban, farmerban és edző cipőben ücsörgő srác nyomkodja a telefonját. Jól esne neki is a sör, de egyedül az sem olyan. Így nézi a szomszéd asztal szervizeseit, hallgatja a sztorikat, megeszi a gyümi levest, és dob rá valami könnyű csirke húst. Esetleg halat. Keveset kérdez, nem reklamál, nem elégedetlenkedik. Ez persze nem jelenti azt, hogy elégedett lenne mindennel.
Üzletkötők
Nyugalom, ők időben beérnek a hotelba. Vacsora előtt a wellnessre is jut idő, így az asztalhoz enyhén vizes hajjal, fehér pólóban ülnek. Lábon papucs, de az is lehet, hogy hegyes orrú bőrcipő. És telefon a fülön. Napszaktól függetlenül van kit felhívni egy utolsó előtti vagy utáni egyeztetésre. Rossz esetben ezt nem sikerül diszkréten, és enyhén zavarja a körülötte ülőket. Jobb esetben nem kelt feltűnést.
Az üzletkötő lelkes, jókedvű. Kellemes társaság. Általában egyedül van. Köztük vannak hölgyek is. Ők azok, akik csevegnek a személyzettel, akik kikérik a véleményüket, vagy megosztanak a pincérekkel egy sztorit.
Tudod, van az, aki született vendéglátós. Akiből árad a figyelem, a kedvesség, az érdeklődés. Ők azok a csodák, akikkel nem szoktam találkozni
Vacsora és éjszaka a hotelban
Leszögezem, hogy az itt leírtak a személyes tapasztalataim. Nem nevezek meg egyetlen hotelt sem, és bármelyikbe szívesen visszamegyek a tapasztalatok ellenére. Mert itt most érdekességekről és nem panaszokról lesz szó.
Az első dolog a személyzet, hisz a szobakulcsot meg kell szerezni. Általában minden ilyen helyen van valami szoftver, ahol akárki is a recepciós, látja a foglalásokat. Ezzel ritkán van baj. Az ilyen „business trip” -ek sok esetben utalásos számlával kerülnek kifizetésre, így ezzel nem kell bajlódni. Na de a recepciósok. Tudod, van az, aki született vendéglátós. Akiből árad a figyelem, a kedvesség, az érdeklődés. Ők azok a csodák, akikkel nem szoktam találkozni, főleg nem a ’95 után született generációban. Van kivétel, és megbecsülöm. De ritka. Köszönés, tárgyilagos infók. Ha szerencsém van, nem kell megkérdeznem merre induljak a szoba felé. Reggeli időpontja, vacsora ideje is fontos. Általában tudják. De gyakori a „bocs, ma van az első napom” válasz is. Nehéz embert találni. Jót pedig szinte lehetetlen.
Ha jól alakult a nap, és nekem legtöbbször így volt, van időm zuhanyozni vacsora előtt. Így irány a szoba. Nyugat-Magyarországon az a jellemző, hogy a szobába lépve azt érzem, hogy Németország vidéki hoteleinek leselejtezett bútorai találták meg második otthonukat. Keleten valamivel rosszabb. Pici előszoba, kicsi fürdő, zuhannyal. A zuhanykabin nem jól zárható, a wc papír nincs ízlésesen a helyén. Szappan van, de tusfürdő alig. Az ablak nem nyitható, vagy nem zárható. De hogy működjön, az szinte elérhetetlen. A lámpa búrában elpusztult legyek. A szellőző poros, de van cifrább, majd mutatom.
A szobában gyakori a kétszemélyes ágy keményre vasalt színben oda nem illő ágytakaróval. Ágynemű fehér. Volt eredetileg. Mire én odaérek itt-ott varrogatott, sárgult. De mindenhol illatos és tiszta. Csak olyan foltos.
Minibár nincs. De ha van egy üres hűtő, az olyan hangosan zúg, hogy megbolondulsz. És fűti a szobát. Nyáron a melegben ez nem kellemes, pláne, mert a klíma nem működik.
Az éttermek kínálatában nincs meglepetés. Keleten kicsit zsírosabb az étel, nyugaton az én gyomromnak jobban megfelel. De a kínálat hasonló. Amit öreganyáink meg tudtak sütni, az itt van. Többre nincs igény, kevesebbért pedig lázadna a vendég.
A wellness hangzatos, sőt fancy. De munka után csak a kiváltságosoknak van rá idő és lehetőség. Ugye említettem kik ők 😉. Gyakori, hogy van. Csak épp a jakuzzi-ban nincs víz, a szauna nincs felfűtve, a medence pedig le van takarva. A masszőr szabin, vagy hat nappal előre kell szólni. Így ezek a szolgáltatások csak a csillagok begyűjtéséhez kellhetnek. Nem pedig a vendég kényelmére.
A hotelek csendesek. A vendégek kedvesek. Mégsem alszom itt jókat. Gyakorik a képcsöves tv-k, még 2021-ben is. Ahogy az is, hogy összesen 3 adó van. A wifi jel olyan gyenge, hogy nem is küzdesz vele. A legtöbb szobában megtalálható számítógép asztal pedig annyira kicsi, hogy a 14”-os géped se rakod oda, mert felesleges.
Kedvencem, mikor 8-tól van reggeli. Nem is olyan ritka ez. Sajnos azok, akik így élnek és dolgoznak, 8-kor már a helyszínen vannak és pörgetik ki, ami hátra van. Így a reggeli 6 30-kor lenne aktuális az első étkezés. Szerintem.
Hoztam nektek néhány képet, érdekességet. Ezek voltak azok, amik a cikk írását is ösztönözték. Minden kép Magyarországon készült. Minden szállás 18.000 / éj / fő alatt volt. Mindhez tartozott reggeli, némelyikhez vacsora. Egyik helyen sem kaptam el semmit, egyik helyen sem bántott meg senki. Nem mindnek tudom már a nevét sem, de van köztük olyan, ahová vissza fogok menni.
Egyébként teljesen korrekt helyen vacsora közben légy esett a levesembe. Húsleves gazdagon. Igazán gazdagon. Az egésznek olyan volt a miliője, hogy nem is szóltam, csak nevettem. A pincér srác egy alig 20 éves fiú volt. Sosem volt még rendes hotelben, mert nem futja rá. Érezte, hogy ez bőven kritikán aluli, és annyit mondott: „Hú, ez cink.” Nem haragudtam, megköszöntem és biztattam, hogy ne adja fel. Jó vendéglátós lehet. Nem értette. De majd megérti, ha egyszer megnézi egy kategóriával magasabban hogyan kezelik ezt. Vagy ezer kilométerrel nyugatabbra.
A kép talán nem adja vissza, de ez a kulcs görbe volt. Nem annyira, hogy ne tudjam használni, csak annyira, hogy kétkezes nyitású legyen. Ugye megvan, hogy fáradtan, egy laptop és egy utazó zsákkal cammogsz a lépcsőn, majd az ajtóhoz érve megpróbálod félkézzel megoldani a feladatot. Na, ezt nem oldod meg. Ehhez lepakolsz, neki állsz, és feltöröd a szobád ajtaját. És mikor kinyílik, és beviszed a csomagokat, újra neki lendülsz, hogy kivedd a kulcsot a zárból. A szoba egyébiránt modern, viszonylag tiszta volt.
Nehéz jól fotózni, vagy csak nekem nem sikerült, de mondom. A kép jobb szélén a fal..na az áll jól. A kapcsoló és a dugalj nem. De volt benne áram. És ez néha nagy dolog.
Ha már „dugaljnál” tartunk álljunk meg pár kósza szóra. Nagyon-nagyon sok helyen poros a konnektor. Lehetséges, hogy munkavédelmi okokból tilos takarítani? Ugyanakkor a por sem szigetelő, sőt.
A legyekre már ki vannak élezve az érzékszerveim. És ritka, ha a búrában nem találok pár dögöt. Igaz, ott már csak a fényerőt korlátozzák, egyebet nem zavarnak. Mégsem érzem magam igazán fizető vendégnek, vagy kicsit is kivételesnek ilyenkor.
Fürdőszoba polc teteje. Alacsony a személyzet, nem látták. De a villanyszerelő is hanyag volt.
Ez a dugalj az ágy támlára volt szerelve. Hátulról pedig nem kapott áramot. Töltöttél már telefont így? A másnapi ébresztő elnémul. Az ügyfél meg vár…mert hívni sem tud. Nincs feszültség. Jah de van, csak bennem, nem a konnektorban.
A szellőző sok helyen poros. De az ott felejtett maszkolószalag nem gyakori. Következő festésnél ajándék a mesternek. Nem kell vele melózni. Vicces de amatőr.
Egy igényes fürdő, szép burkolat, jól működő csaptelepek, és a zuhanykabin is rendben volt. Épp csak ez…. Okés, nem zavart, de megmosolyogtam. Kevés kellett a tökéleteshez. De nem lett meg.
Miután 10 percet küzdöttem azon, hogy kinyissam az ablakot, ez fogadott. Nyilván a takarító sem tudja kinyitni. Nem aggódtam, az összes itt lévő bogár halott volt. De ez nem a “szívesen fizetsz“ kategória.
Nem vagyok nagy klímás. El vagyok nélküle, extrém melegben igénylem csak. Éppen ezért ritkán zavar a “van, de nem működik” nagyon gyakori jelenség. Ez a megsárgult öreg szerkezet, a kólás poháralátéttel tuningolva érdekes volt. Nem illett oda. Ki nem próbáltam, beértem a látvánnyal.
Nehezen viselem, ha sokáig egy helyen kell dolgoznom. Szeretek utazni, szeretek veletek találkozni. Szeretek mindenféle gépet megnézni, és megérezni a gyártás kultúrát, amiben ti léteztek. Nem szeretek viszont a családomtól távol éjszakázni. Ebből is adódhat, hogy olykor rossz kedvemben észreveszem az apró vagy annál valamivel nagyobb hibákat, amik a vidéki hotelekben vannak az
Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a jellemző, vagy a többség. Nagyon jó helyek vannak ebben az országban. És a kiragadott példák is, mint mondtam, összességében jó helyekről származnak. Csak olykor hiányzott egy kevés a tökéleteshez. Ha azon gondolkodsz, hogy az utazó ügynök életét választod, nagyon sok örömben lesz részed. És néha a cikkben bemutatott érdekességekben is. Ha nem hagyod, hogy ezek bosszantsanak, demotiváljanak, akkor akár boldog is lehetsz. 🙂
Ha pedig hiszel abban, hogy mindenki tanulni, fejlődni akar, akár a vendéglátóssal meg is oszthatod a tapasztalataidat. Így talán mire én odaérek, a hely már rendben lesz.
Szerző: Sipos Ádám
